Az utóbbi időben a civilizált országokban, s így Magyarországon is, egyre rohamosabban terjed az ősi, keleti eredetű jóga. Kétségtelen, hogy a jógások szokatlan dolgokat művelnek: bezárják az ajtókat, lefüggönyözik az ablakokat, fejreállnak, és mindenféle furcsának látszó gyakorlatot végeznek: „forgatják” a hasizmaikat, hogy a beleiket, gyomrukat masszírozzák, gyakran elfekve és mozdulatlanná meredve valamilyen szót vagy mondatot mormolnak. Nem! Nem valaki másnak: a saját kezüknek, lábuknak, testrészeiknek beszélnek. Ilyenkor az ajkuk leesik, izmaik ellazulnak. Kik ezek az emberek? Sznobok vagy modern bölcsek? Férfiak és nők, öregek és fiatalok egyaránt jógáznak. Vallásosak és vallástalanok, zsenik és együgyűek, nagy tudásúak és tudatlanok is akadnak közöttük. Sokan vannak. És egyre többen lesznek. Vajon miért? És mit csinálnak, miféle mágikusnak tűnő szertartást végeznek? Van-e valami értelme ezeknek a különös gyakorlatoknak? És végül a XX. században, a testnevelés és a sport mellett szükség van-e az ősi jógára? Könyvünk első részében ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni, második részben pedig az indiai, tibeti jóga, a modern sportban általánosan alkalmazott gimnasztika, az ősi kínai, valamint a japán Taisó Nippo orvosilag, élettanilag igazolhatóan nagy hatású gyakorlatait rendeztük könnyen elsajátítható sorozatokba; ismertetjük azokat a módszerek, amelyekkel az egyes testrészek, izomcsoportok, de még a belső szervek egészséges életműködése is biztosítható.