Bartók Imre új regénye, ha hagyományos fogalmainkkal próbálnánk leírni, önéletrajz, családregény és nevelődési regény meghökkentő elegye. A könyv cselekménye mintegy húsz évet fog át: az 1980-as és 90-es évek generációs tapasztalataiból kiindulva, a valós eseményekre épülő személyes történettel a valóságot kifordító, továbbgondoló, egészen a kultúrtörténeti és teoretikus belátásokig hatoló elbeszélést hoz létre. Szándékosan tágítva a szakadékot a gyerekkor sokszor traumatikus emlékei és a felnőttkori visszatekintés között, bemutatja egy szükségszerű tragédiákkal együtt is átlagos élet átlagos hétköznapjait és annak a szellemi fejlődésnek az útját, amelynek végpontjáról a múlt mint rommező beláthatóvá és értékelhetővé válik. A Jerikó épül merő provokáció, kísérlet egy újfajta irodalmi stratégia és nyelv megteremtésére.