Reprezentáció és politikai tekintély a kora újkori Magyarországon
Szabó Péter tanulmányai kikerülik a szakirodalmi sablonokat s nem rekednek meg az úgynevezett „reprezentatív nyilvánosság” vizsgálatánál, a hatalomnak az alávetett tömegek előtti, egyoldalúnak felfogott demonstrációinál. A késő középkori Magyarország, majd az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság reprezentációs alkalmait olyan ünnepi eseményeknek fogja fel, amelyekben a polgári eredetű értelmiségi körök, a kézművesek egyaránt szerepet vállaltak, s időnként véleményeiknek is hangot adtak. A szerző kutatói irányultsága, mely őt a rituális cselekmény, a térhasználat, a kényes közléshelyzet, a stigma, az „udvari jó mód” szimbolikus jelentéseinek felfedésére szólítja fel, gazdag eredményekkel jár a kora újkori történelmünk vizsgálata különösen a mentalitástörténet kutatása területén. A reprezentáció tárgykörét érintő írások mellett több tanulmány is kísérletet tesz arra, hogy elhelyezze a Magyar Királyságot és különösen az Erdélyi Fejedelemséget a korabeli Európa térképén.