Bill Bryson sajátságos szemüvegén keresztül már vethettünk egy pillantást Angliára (Jegyzetek egy kis szigetről), most Amerikát vizsgálhatjuk meg vele. Húszévnyi angol élet után költözött haza feleségével és négy gyerekével Amerikába - pontosabban Új-Angliába, ahol az ember nem zárja be a házát, ha elutazik, sem az autóját, ha vásárol. „Ez nem a való világ - értesül Bryson egy New Yorkból odaszármazott szomszédasszonytól -, ez New Hampshire.- Persze itt sem fenékig tejfel minden, mert ha az ember hatra kap időpontot a fogorvostól, az hajnali hat órát jelent. Ráadásul a klímát úgy lehet jellemezni, hogy vagy tél volt, vagy tél lesz, vagy tél van. De a helyi postahivatal évente egy nap fánkkal és kávéval várja az ügyfeleket, akiknek a leveleit és csekkjeit nem képes kézbesíteni.
Amerika persze nem csak New Hampshire-ből áll. A végtelen országutakon autózva találkozhatunk motelekkel, amelyekhez képest Batesék motelje Hitchcock vérfagyasztó Psycho-jában kellemes, jól felszerelt szállás. Végigböngészhetjük a szupermarketek gabonapehely-kínálatát - van vagy ötszázféle, egytől egyig agyoncukrozott vacak. Megtudhatjuk, miért íztelen az amerikai csokoládé. Megismerhetjük az amerikai hivatalok eszement bürokráciáját, harcolhatunk Brysonék oldalán az adóhatósággal, megpróbálhatunk velük együtt összerakni és beüzemelni - szigorúan engedelmeskedve az utasításoknak - egy számítógépet. Megcsodálhatjuk az őszi erdő ezer színben izzó lombkoronáját. Bill Bryson mindenre képes rácsodálkozni. Jól fogjuk érezni magunkat a társaságában most is.