Faludy életének menete mindig rendkívüli események és baljós csillagzatok vonzásában haladt, az igazi alkotó nyugalmat, amelyre fiatal költőként egykoron vágyott, talán csak második amerikai emigrációjában, majd végleges hazatérése után sikerült megszereznie. Máskülönben üldöztetés és menekülés volt a sorsa: zaklatott életpályája során három kontinensen is megfordult Európán kívül: Afrikában, Észak-Amerikában és Óceániában. Átélte a kistarcsai és a recski kényszermunka-tábort; szolgált az Egyesült Államok hadseregében; volt újságíró, egyetemi tanár és munkanélküli; szembefordult a XX. század mindkét totalitárius diktatúrájával: a fasizmussal és a kommunizmussal. Ha a modern magyar költészetnek van Odysseusa, az minden bizonnyal ő, aki nemcsak a messze tengereket járta be, hanem a XX. század mitologikus szörnyetegeivel is találkozott. Talán a legérdekesebb és legváltozatosabb életpályát befutó Faludy 1994-ben rendbe szerkesztette általa legértékesebbnek vélt esszéit, „szerény megjegyzéseit” a XX. század margójára.