kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Raucat, T[homas] : Japán kirándulás
- leírás
- további adatok
Sorozat: Jó könyvek.
Egy svájci úr üzleti úton jár Tokióban. Tárgyalásai szünetében – meglátogatva az 1922-es Béke Világkiállítást – fölöttébb megtetszik neki a nép két egyszerű, ám annál csinosabb leánya. Addig ügyeskedik, amíg a szebbiket meg nem szólítja, meghíván őt egy Tokió környéki kirándulóhelyre, átadván neki az útiköltséget és lelkére kötve, hogy egy szállodánál fognak találkozni. Az ügylet még végbe sem mehetett, amikor közbeszól egy japán üzletember, a svájci úr valamelyik ügyletének partnere, hogy azt a helyet, azt a szállodát ő fogja az európai úrnak megmutatni, méghozzá jelentős japán urak társaságában, hivatalossá és tekintélyessé, mindenekfölött tiszteletreméltóvá téve az alkalmat. A svájci átkozza az okvetetlenkedő japán üzletembert, nem ahhoz a vonathoz megy ki, amelyet a lánynak megígért, viszont a lány – akit a meghívás igencsak érdekel – szintén különböző nehézségeknek néz elébe; barátnőit is értesítenie kell, sajnos, azt a pénzt is elherdálja gyermetegen, amit az útra kapott; a japán társaság is elszánt azonban, sokat várnak a kirándulástól. Szóval nagy az összevisszaság, sajátosan alakulnak, kereszteződnek a szervezések, a megbeszélések, egymásnak ellentmondanak a szándékok és a célok. A francia író bravúrosan bonyolítja az eseményeket, a szituációk humorát és groteszkségét azzal is növelve, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt. Hosszú monológokból értesülünk a különböző szereplők terveiről, szándékairól, céljairól, egyre jobban belebonyolódva az alapjában véve végtelenül egyszerű, ám hovatovább átláthatatlan szituációba. A rövid regény egyszerre üdén humoros és gúnyosan szatirikus. Legfőként a japán szokásokat, erkölcsöket, mindennapokat és mentalitást ironizálja, de kijut a gunyorosságból Európának is bőségesen.
Egy svájci úr üzleti úton jár Tokióban. Tárgyalásai szünetében – meglátogatva az 1922-es Béke Világkiállítást – fölöttébb megtetszik neki a nép két egyszerű, ám annál csinosabb leánya. Addig ügyeskedik, amíg a szebbiket meg nem szólítja, meghíván őt egy Tokió környéki kirándulóhelyre, átadván neki az útiköltséget és lelkére kötve, hogy egy szállodánál fognak találkozni. Az ügylet még végbe sem mehetett, amikor közbeszól egy japán üzletember, a svájci úr valamelyik ügyletének partnere, hogy azt a helyet, azt a szállodát ő fogja az európai úrnak megmutatni, méghozzá jelentős japán urak társaságában, hivatalossá és tekintélyessé, mindenekfölött tiszteletreméltóvá téve az alkalmat. A svájci átkozza az okvetetlenkedő japán üzletembert, nem ahhoz a vonathoz megy ki, amelyet a lánynak megígért, viszont a lány – akit a meghívás igencsak érdekel – szintén különböző nehézségeknek néz elébe; barátnőit is értesítenie kell, sajnos, azt a pénzt is elherdálja gyermetegen, amit az útra kapott; a japán társaság is elszánt azonban, sokat várnak a kirándulástól. Szóval nagy az összevisszaság, sajátosan alakulnak, kereszteződnek a szervezések, a megbeszélések, egymásnak ellentmondanak a szándékok és a célok. A francia író bravúrosan bonyolítja az eseményeket, a szituációk humorát és groteszkségét azzal is növelve, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt. Hosszú monológokból értesülünk a különböző szereplők terveiről, szándékairól, céljairól, egyre jobban belebonyolódva az alapjában véve végtelenül egyszerű, ám hovatovább átláthatatlan szituációba. A rövid regény egyszerre üdén humoros és gúnyosan szatirikus. Legfőként a japán szokásokat, erkölcsöket, mindennapokat és mentalitást ironizálja, de kijut a gunyorosságból Európának is bőségesen.