Japán kardvívó mesterei Jamaoka Tessu kiemelkedő alakja volt annak a viharos időszaknak, amelyben egy új Japán született. A közéletben Tessu Szaigo Takamorival tárgyalt, és előkészítette a sógunátus utáni békés hatalomváltást. Az Út egyéni követőjeként negyvenöt évesen mély megvilágosodást ért el, és felismerte a kardforgatás, a zen és a kalligráfia belső alapelveit. Ettől fogva Tessu olyan volt, mint Mijamoto Muszasi: "...úgy telik az életem, hogy nem egy meghatározott Utat követek." (Az öt elem könyve) Tessu is kiemelkedően sokoldalú és termékeny mesterré vált: egyedülálló kardforgató, aki a Kardnélküli Iskolát megalapította; a Tekiszui hagyomány szerinti bölcs és könyörületes zen tanító; páratlan kalligráfus, aki ecsetével fejezte ki az ég és a föld összes tanítását. Még ma is, több mint egy évszázaddal a halála után, ecsettel készült műveiben érzékelhetjük Tessu hihetetlen életerejét. Ha helyesen értelmezzük kalligráfiáit, teljesen szembetűnő az a nagy átváltozás, ami Tessu megvilágosodásával együtt járt és az az egyre mélyülő éleslátás, ami életének utolsó nyolc évében tapasztalható.