Douglas Adams GALAXIS Útikalauz stopposoknak trilógiájának hatodik része. --- A Ja, és még valami... Eoin Colfer tollából a Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógia igencsak váratlan, ám örömmel fogadott hatodik epizódja. Szerepel benne egy egész panteon munkanélküli isten, mindenki kedvenc renegát galaktikus elnöke, egy szerelmes zöld idegen, egy bosszantó számítógép és minimum egy igen nagy tábla sajt. Douglas Adams Galaxis Útikalauz stopposoknak sorozata nagy vidámság forrása lett szerte a világon. A Ja, és még valami... szerencsétlen Arthur Dent földlakó galaktikus kóborlásainak újabb, vicces fejezete a Galaxis Útikalauz stopposoknak kiadásának harmincadik évfordulójára jelent meg, hogy a legviccesebb sorozatot olvasók új nemzedékével ismertesse meg. Részlet a könyvből:"A Maximegalon Egyetem egyik segédgondnoka szerint, aki gyakran cselleng az előadótermek előtt, a világegyetem tizenhatmilliárd éves. Ezt az úgynevezett igazságot harsányan kigúnyolta egy marék beatköltő Betelgeusén, akik állítják, hogy ennél nekik a pamutbársony válltömésük is öregebb. A minimum a tizenhétmilliárd, mondja, legalábbis a Dirr Durr Kis Nagy Bumm tekercs szerint. Egy tinédzser emberzseni egyszer tizennégymilliárdot állapított meg bonyolult számítássorozat alapján, melyben szerepelt a holdkő sűrűsége és a távolság két kamasz nőstény között az eseményhorizonton. Az egyik kevésbé jelentős asgardi isten ugyan kikotyogta, hogy olvasott valahol egy nagyobbacska kozmikus történésről tizennyolcmilliárd éve, de manapság, az istenek születése összeomlás- vagy ahogy azóta ismerik: Bazi Nagy Isteni Stikli- óta már senki nem törődik a magasról érkező kijelentésekkel."