A Lélekben élni

Egyszer csak leültem az íróasztalomhoz, és elkezdtem papírra vetni az elmémből és a szívemből jövő gondolataimat és érzéseimet. A Biblián kívül egyetlen könyvhöz sem nyúltam idézetért. Miután nekikezdtem, meglepve láttam, milyen könnyedén tudom folytatni. Úgy tűnt, egyik gondolat vonja maga után a másikat, egyik érzésből születik a következő. Hosszú önvizsgálat kerekedett belőle, terjedelmes személyes hitvallás, Isten országába való bepillantások sorozata. Azt vettem észre, hogy magamról, a barátaimról és a családomról írok, és az Istenemről, akik mind-mind szövevényes módon kapcsolódnak egymáshoz…
A könyvben szereplő különféle elmélkedések önmagukban is megállják a helyüket, egymástól függetlenül is olvashatók. Ugyanakkor igyekeztem őket nagyobb témák köré szőni, hogy amikor egymás után olvassák őket, a lelki élet összefüggései átfogó módon jelenjenek meg az olvasók szeme előtt. Olyan ez, mint a mozaik: minden egyes kis kőnek megvan a maga egyedi jelentősége, ám távolabbról nézve olyan új képpé állnak össze, amelyet külön-külön nem mutathatnának meg.
(Részletek az előszóból)