Válogatta és az utószót írta Kovács András Ferenc
„Nehéz Istennel szembenézni. Önmagunkkal se könnyebb. Valamiképpen mindnyájan a lélek színe előtt állunk: megfoghatatlanok vagyunk, miként egy költemény. Akárha egyetlen zsoltárban élnénk. Hozzánk sem hat el bűnvalló könyörgés – merthogy mi magunk vagyunk a bűnvallás és a könyörgés. Emberi ittlétünk maga az univerzum dicsérete: a mindenség fohásza. Nem rejtőzködhetünk el – igazi valónkkal viszont csak a keresésben mutatkozhatunk meg. Maradéktalanul. Ott, ahol immár a megszólító formák a mértékadóak. Keresünk, szavakat keresünk a szólongatáshoz… Szintaxist egy lehetséges vershez. Talán az egyetlenhez. Ezért gondolom úgy, hogy a költők hite avagy hitetlen hívősége végső soron nyelvi kérdés… Ők ugyanis a folytonos formálásban léteznek. A nyelv kegyelmében vannak.” Kovács András Ferenc