Jócsik Iskola a magyarságra címmel közreadott nemzedéki vallomása részben annak lenyomata, hogy „milyen szövevényes utakon indította a kisebbségi helyzet” a 20. század elején született felvidéki fiatalokat. Jócsiknak ez az összegző munkája a kisebbségi értelmiségi út- és kiútkeresés dokumentuma, s vállalja, hogy a közéletben való cselekvő részvételt, az eszközeiben alig válogató lázadást a baloldali sarlós csoportosulás keretei közt sajátította el, s az tartósan az önértékelés része maradt. „Én nem bírtam és nem is akartam megőrizni középosztályi helyzetemet, s voltunk jó néhányan ilyenek. Verekedtünk, próbáltunk, igazságot ismertünk meg és tévedtünk, s élni akartunk a dátumok beteljesedéséig, s fenntartani addig egy nép eszméletét, tudatát, megalapozni öntudatát. Ki vehet követ kezébe, hogy reánk vesse?”
További fontos felismerése például a két világháború közötti korszak két nemzedékének − az apák és a fiúk generációjának − látásmódjában, alóságérzékelésében kimutatható különbségek hangsúlyozása. Az idősebb korosztályok számára Trianon, s ami utána következett elsősorban politikai törést, változást jelentett, a fiúk nemzedéke számára „a kisebbségi sors már nem politikai, hanem szociális beágyazottságában éreztette hatását.” (Szarka László, Limes, 2013.)

további képek