A vaskos kötet leginkább kézikönyvnek nevezhető. Nem pusztán adattár, amely felsorolja a korszak fontos alkotásait – bár ha csak ennyit tenne, az is nagy dolog lenne. A példákon keresztül bemutatja, hogyan működött akkoriban az ipari építészet, az építőirodák – mindenek előtt az IPARTERV –, sőt maga az ipar is. Érdekes következtetési láncok bontakoznak ki: hogyan és miért került előtérbe egy-egy iparág; annak milyen technológiai követelményei voltak; arra milyen válaszokat adott az építőipar; s végül azt miként tudták „épületre váltani” az építészek.
A könyv elsősorban nem laikusoknak szól.

Szendrői Jenő (1913-2000) építész, az Építész Mesteregylet MESTERISKOLÁ-jának vezetője, okl. építészmérnök, Kossuth-díjas és Ybl-díjas egyetemi tanár.
1957-ben elvállalta a Magyar Építőművészek Szövetsége mellett működő Mesteriskola vezetését. Az iskolát a Minisztérium 1960-ban – mint nemkívánatosat – megszüntette. A megszüntetés elsődleges oka az „elitképzés” vádja volt. 1970-ben újraindult a Mesteriskola, melyet még nyugdíjazása után is vezetett, 1996–98 között. A XIV. ciklust még Szendrői Jenő vezette, Szentkirályi Zoltánnal[8] és Arnóth Lajossal.
Dr. Szendrői Jenőnek a MÉSZ újjáalapító és rendes tagjának, a Mesteriskola létrehozójának, több építésznemzedék tanítómesterének tiszteletére és emlékezetére 2005-ben Szendrői-díjat alapított a Magyar Építőművészek Szövetsége. „A kitüntetést az kaphatja, aki szellemével, alkotó magatartásával, a névadó erkölcsi és valóságos üzenetét törekvéseiben megtestesíti.” A díjat minden évben a MÉSZ tavaszi közgyűlésén ünnepélyes keretek közt egy jelölt veheti át.

további képek