A szerző a magyar történetírásban elsőként, eredeti források alapján, monografikusan tárgyalja a délvidéki magyarság történetét 1918 és 1947 között és e korszakot jellemző három impériumváltást: azt a periódust, amikor a délvidéki magyarok történelmük során először 1918-ban kerültek kisebbségi sorba, majd 1941-ben ismét visszakerültek az anyaországhoz, hogy aztán 1944 végén újabb impériumváltást éljenek át, amelyet az 1947-es békeszerződés szentesített. A szerző bemutatja, hogy mi határozta meg egy-egy időszakban a délvidéki magyarság nemzeti identitását, önmegőrzésének és szervezkedésének lehetőségeit, mi befolyásolta gazdasági, társadalmi, kulturális állapotát és mi határozta meg a kisebbségi lét sokszor nagyon is kemény korlátait. A szerző azért, hogy elkerülje a kisebbség történetírás hagyományos buktatóit a sérelmi attitűdöt, a hungarocentrizmust, és a pusztán politikatörténeti megközelítést az egykor félmilliós délvidéki magyar kisebbség 1918-1947 közötti történetének egyediségét tágabb belpolitikai és külpolitikai folyamatok részeként mutatja be.