A múlt század első felében az illemtan fontos szerepet töltött be a felnövekvő nemzedék életében. Amióta ez a "tantárgy" kiveszett az oktatási rendszerből és a családi mindennapokból, meglehetősen sok "neveletlen" gyerek kerül ki az iskolából. Pedig az illemről lehet didaxis nélkül is beszélni, úgy, hogy a gyerekek saját maguk találjanak rá a helyes viselkedés módjára.

Mosonyi Aliz könyve gyöngyszem ebben a műfajban. Úgy tanít meg kezet mosni, orrot fújni, köszönni, kedvesen bánni a vendégekkel, figyelni a tanítóra, ember módjára viselkedni terített asztalnál, vendégségben és játék közben, hogy közben módot ad a kacagásra: nevethetünk azokon, akik a függönybe törölik a kezüket, a ruhájuk ujjába fújják az orrukat, az asztal alá bújnak a vendégek elől, ebédnél villával vakarják meg a fejüket, verekszenek, csípnek és harapnak.

A bűbájos könyvet Boutet de Monvel finom rajzai díszítik.