Állapot: állományból törölt gyűjteményi példány, pecsételéssel.

A II. András keresztes hadjáratával foglalkozó régebbi magyar irodalom szegényes és nem is mondható színvonalasnak. Vasshegyi Emília: XX. Endre kereszteshadjárata. Budapest, 1916. c. doktori értekezése a legnagyobb terjedelmű. Megállapítja, hogy a lateráni zsinat (1215) elrendelte: a keresztények négy évig ne háborúzzanak egymás ellen, és megadóztatta a klérust.

A pápa és a bíborosok jövedelmük egytizedét, az összes főpapok, beneficiumokat élvezők és birtokos szerzetesrendek jövedelmük huszad részét kötelesek 3 éven át a keresztes háború céljaira átengedni. Az indulás napját a zsinat 1217. június l-re tűzte ki. Az indulás helye Messina és Brindisi. III. Ince pápa utóda, III. Honorius adta ki a legtöbb, a keresztes hadjárattal kapcsolatos rendelkezést.

A pápaságnak a keresztes háborúk érdekében kifejtett tevékenysége az ő idejében érte el csúcspontját. 1216 őszén Endre király követe, Dénes főesperes útján értesíti a pápát, hogy megindítja keresztes hadjáratát. Endrét a 12 évi halogatásra az ország kedvezőtlen viszonyai is kényszerítették. Mi bírta rá mégis a hadjárat megindítására? Valószínűleg lelki motívumok is (a családjában bekövetkezett szerencsétlenség mélyíthette vallásosságát), s a pápák kiközösítéssel való fenyegetése.

A hadjárat megindítása mellett szólt az a lehetőség is, hogy elnyerheti a bizánci latin császári trónust. Honorius pápa azonban az ellenjelölt Courtenay Péter mellett döntött, mert attól félt, hogy ,,a birodalom fénye elvakítaná" Endrét és „végleg elhalasztaná" a hadjáratot. A lateráni zsinat által kivetett adó gyéren folyt be, a főpapok nem nagy buzgalmat fejtettek ki e téren. Ismerteti a Velencével kötött egyezményt 10 hajó bérbevételéről, s azt írja, Endre gondoskodott arról, hogy az Adriai-tenger más kikötői is bocsássanak hajókat rendelkezésére. E fontos állítást azonban nem támasztja alá jegyzetekkel. Megemlíti, hogy Uriás pannonhalmi apát már hosszabb ideje rossz viszonyban volt a veszprémi püspökkel, s ezért apátságát a pápa oltalmába ajánlotta, ki azt 1216. június 13-án el is fogadta.

Az Endrével útnak induló urak: Péter győri, Tamás egri püspök, Uriás pannonhalmi apát, Csák Ugrin kancellár, Sándor erdélyi prépost, az ostiai püspök (a pápa követe), Benedek királyi camerarius, Dénes tárnokmester, László istállómester, Demeter asztalnokmester. Lőrinc pohárnokmester, Miklós volt nádor somogyi és Smaragd pozsonyi ispán, Rátold fivére Gyula, Tamás fia Sebes, Lipothi Sixtus, Voriclia grófjának fiai: Baboneg és István 250 lovaggal. A sereg létszámát Vasshegyi SjKilatói Tamás és Rölmclil nyomán 10 000 lovasra és fele annyi gyalogosra becsüli. Szerinte a nyugaton divatos nehéz fegyverzetet teljes egészében csak a király és néhány főnemes öltötte magára, a többiek csak részben utánozták, inkább könnyű lovasokként szerepeltek, ami a keresztes hadjárat terepviszonyainak jobban megfelelt. Általában testüket térdig érő sodronying, fejüket tojásalakú vagy laposabb sisak védte. Fegyvereik közül fontos szerep jutott az íjnak. Könnyű pajzsuk volt, a lovasság szablyát, a gyalogság rövid pallost használt, ritkábban buzogányt és lándzsát. E fegyverzettörténeti állításait semmilyen adattal nem támasztja alá. Chartresi Vilmos templomos nagymester szerint Endre serege lényeges segítséget jelentett, mert élelemmel gazdagon el volt látva, kitűnő lovai voltak. Jakab akkoni püspök szerint Endre serege páratlanul állt a Szentföldön a fegyverek, a lovak minősége, s a harcosok tekintetében. (Ez utóbbi megjegyzés cáfolja a szerző állítását, hogy Endre serege könnyűlovas-jellegű lett volna - Borosy A. - Hadtörténeti Közlemények 1996. jún.).

more images

enlarge image