kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Umbrai Laura : Így szemeteltek Budapesten - A hulladékgazdálkodás múltja a fővárosban
- leírás
- további adatok
"Ejnye, mi ez a Cséry-telep itt?" - még manapság is hallani, hogy így morgolódik némelyik pesti háziasszony, ha szemét vagy rendetlenség kerül a szeme elé. Ha visszakérdezünk, ugyan, mi az a Cséry-telep, és egyáltalán, ki a csuda az a Cséry, arra már nemigen emlékszik senki. Umbrai Laura monográfiájában fény derül erre is, amellett, hogy bátran felvállalja a budapesti hulladékügy technikatörténeti, gazdaságtörténeti, városigazgatási és társadalompolitikai vetületeinek feltárását a 19. század közepétől egészen a második világháború végéig.
Kezdetben, a kolera rendszeres visszatérésének időszakában a városvezetés csupán közegészségügyi és köztisztasági szabályzatokat és stratégiát alakított ki. A főváros ugrásszerű fejlődésével azonban a szemétkérdés mind neuralgikusabb problémává vált, ami átfogó intézkedések megtételét sürgette. Az infrastruktúra fejlesztése és a köztisztaság biztosítása ekkor vált az urbanizáció elengedhetetlen feltételévé. A szemléletváltás szervesen illeszkedett a nyugat-európai városok irányításában már végbement léptékváltáshoz, melynek hatására a székesfőváros vezetése is letért az adminisztratív városigazgatás útjáról, és a községesítő várospolitika szellemében - az addig piaci nyereségre törő magáncégek felvásárlásával - közszolgáltatóvá lépett elő. Ennek eredményeképp a szemétszállításban jelentős, minőségi javulás következett be, sőt már a 20. század elején megfogalmazódott a hulladékgazdálkodás igénye a korszak kimagaslóan képzett és tájékozott szakembereinek fejében. Előterjesztések, tanulmányok, szakkönyvek, tervezetek sora készült, de a napisajtó is rendre foglalkozott a témával. Az elvi vitákon túl nemegyszer érdekharcok hátráltatták a modern, hosszú távú megoldások bevezetését, de elsősorban a gazdasági lehetőségek korlátozottsága akadályozta a haladó elképzelések maradéktalan megvalósítását.
A könyv szemléletes képet nyújt arról, hogy a társadalom különböző szereplői miként viszonyultak a szeméthez: az élelmes vállalkozó, aki felismerte a szemétkérdésben rejlő sokrétű üzleti lehetőséget, a szemetet egyszerre termelő és elviselő lakosság és a társadalom perifériájára szorult, a szó legszorosabb értelmében szemétből élő csoport.
A kötet záró részében a korabeli lakosság szeméttel kapcsolatos viselkedését firtató interjúsorozat összegzése olvasható. A még élő tanúk beszámolói nyomán kirajzolódik, milyen stratégiai, neveltetésbeli háttér húzódott meg az egyes viselkedési formák mögött, milyen társadalmi különbségek mutathatók ki ember és hulladék viszonyában, s arra is választ kapunk, hogy a műanyagkor és a fogyasztói társadalom megjelenése előtt vajon felfedezhetők voltak-e a tudatos hulladékkezelés nyomai.
Kezdetben, a kolera rendszeres visszatérésének időszakában a városvezetés csupán közegészségügyi és köztisztasági szabályzatokat és stratégiát alakított ki. A főváros ugrásszerű fejlődésével azonban a szemétkérdés mind neuralgikusabb problémává vált, ami átfogó intézkedések megtételét sürgette. Az infrastruktúra fejlesztése és a köztisztaság biztosítása ekkor vált az urbanizáció elengedhetetlen feltételévé. A szemléletváltás szervesen illeszkedett a nyugat-európai városok irányításában már végbement léptékváltáshoz, melynek hatására a székesfőváros vezetése is letért az adminisztratív városigazgatás útjáról, és a községesítő várospolitika szellemében - az addig piaci nyereségre törő magáncégek felvásárlásával - közszolgáltatóvá lépett elő. Ennek eredményeképp a szemétszállításban jelentős, minőségi javulás következett be, sőt már a 20. század elején megfogalmazódott a hulladékgazdálkodás igénye a korszak kimagaslóan képzett és tájékozott szakembereinek fejében. Előterjesztések, tanulmányok, szakkönyvek, tervezetek sora készült, de a napisajtó is rendre foglalkozott a témával. Az elvi vitákon túl nemegyszer érdekharcok hátráltatták a modern, hosszú távú megoldások bevezetését, de elsősorban a gazdasági lehetőségek korlátozottsága akadályozta a haladó elképzelések maradéktalan megvalósítását.
A könyv szemléletes képet nyújt arról, hogy a társadalom különböző szereplői miként viszonyultak a szeméthez: az élelmes vállalkozó, aki felismerte a szemétkérdésben rejlő sokrétű üzleti lehetőséget, a szemetet egyszerre termelő és elviselő lakosság és a társadalom perifériájára szorult, a szó legszorosabb értelmében szemétből élő csoport.
A kötet záró részében a korabeli lakosság szeméttel kapcsolatos viselkedését firtató interjúsorozat összegzése olvasható. A még élő tanúk beszámolói nyomán kirajzolódik, milyen stratégiai, neveltetésbeli háttér húzódott meg az egyes viselkedési formák mögött, milyen társadalmi különbségek mutathatók ki ember és hulladék viszonyában, s arra is választ kapunk, hogy a műanyagkor és a fogyasztói társadalom megjelenése előtt vajon felfedezhetők voltak-e a tudatos hulladékkezelés nyomai.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Történelem > Helytörténet > |
kiadó: | Napvilág, (2014) |
cikkszám / ISBN: | 9789633383780 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 243 |
könyv nyelve: | magyar |