Gérecz Attila költő 27 évesen esett el az '56-os szabadságharcban. Életművét - verseit, műfordításait, forradalmi kiáltványát és néhány levelét --pár év alatt alkotta meg börtönben, politikai fogolyként. Nevét még csak kimondani-leírni sem volt szabad, verseit szavalni-terjeszteni pedig végképp tilos volt hazánkban, sok évtizeden át. A nyugati emigráció néhány folyóirata és a Füveskert antológiák közölték ugyan néhány versét, műveinek egybegyűjtött kiadása azonban csak rendszerváltozás után vált lehetségessé Kárpát Kamill, majd H.. Drechsel Mária gondozásában. Gérecz művészi hagyatékának utóélete maga is külön regény. Vécépapírra írt, börtönből kicsempészett verseinek rejtegetett gépirata, a börtönben a rabtársakkal titkosan körmölt kockás füzete, majd a vonalas füzet, az édesanya Nyugatra kicsempészett (és csak a közelmúltban feltárt) hagyatéka a versek sok-sok féle változatát kínálják.