Kosáryné Réz Lolának 1920 és 1947 között mintegy 88 kötete jelent meg, köztük 32 regény, emellett gyermekkönyvek, elbeszélések és műfordítások. Lefordította az Elfújta a szél című Margaret Mitchell regényt, Karl May Winnetouját, H. de Vere Stacpoole A kék lagúnáját, Max Band A makrancos kisasszonyát és számos nagysikerű regényt. Mivel többnyire romantikus témájú, elsősorban hölgyolvasóknak szóló könyveket fordított, sajnos Lola giccsíróként maradt a köztudatban. Az ifjúsági- és gyermekirodalom számos remeke is neki köszönhető, mint a Leányfurfang vagy a Tibi-történetek.

Utolsó műve 1958-ban jelent meg, a rendszerváltásig többé nem publikálhatott. Kizárták az Írószövetségből is. Kemenes Géfin László így ír erről az időszakról: „Ezen írók művei korábbi népszerűségük után szinte eltűntek a mai köztudatból, ám nem valami természetes, tehát esztétikai folyamat eredményeképpen, hanem történelmi-politikai okok miatt, nevezetesen a Rákosi-rendszer adminisztratív eszközökkel élő irtó hadjárata következtében.(…) A rendszerváltozás után a századelő több nőírójának művét ismét kiadták, s feltehetőleg nem csupán nosztalgiából, hanem mert megjelentetésükkel egyes új kiadók valóságos olvasói igényt próbáltak kielégíteni, különösen a nőolvasók táborában, hiszen nálunk nemcsak a feminizmus, hanem a nő sajátos problémáinak nyílt feltárása, érzelmi világának irodalmi megközelítése nem, hogy nem haladt előre a húszas-harmincas évek óta, hanem inkább visszavetődött.”

Későbbi, egészvászon átkötésben, gerincén aranyozott címfelirattal.