Huszonöt év - Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet levelezése

Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Kabdebó Lóránt és Lengyel-Tóth Krisztina

Szabó Lőrinc az 1920-as évek elején ismerkedett meg Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel; a fiatalasszony a költő feleségének (Mikes Klára) munkatársa és barátnője volt, és kettőjük bizalmas viszonya, közelsége alapozta meg hármójuk végzetes, súlyos érzelmekkel átszőtt kapcsolatát. Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet szerelme valamikor 1923-24 között indult - és csak Korzáti Erzsébet tragikus halálával (1950-ben öngyilkos lett) fejeződött be. Ezt a szerelmet dokumentálja a kötet az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött levelek, naplórészletek és más, kapcsolódó iratanyag szerkesztett közzétételével. A dokumentumkötet főszereplője, Vékesné Korzáti Erzsébet életét és a költőhöz fűződő kapcsolatát - bevezetésként - Szabó Lőrincnek a Vers és valóságí költeményeihez írott versmagyarázatok kiegészítéseként készült Erzsike cí mű emlékezéséből ( 1955) emelték ki a szerkesztők. A költői elbeszélés tárgyszerűen, a levelekre vissza-visszautalva idézi fel kettejük megismerkedését, barátságuk szerelemmé érlelődését, és azt a huszonöt évig tartó érzéki-érzelmi köteléket, amely nyugtalan, szenvedélyes, haraggal és megbocsátással vegyes életet, ugyanakkor megbonthatatlan háromszöget determinált a költő és két múzsája, a feleség és a szerető között. A dokumentumok három nagyobb fejezetre tagoltan, a húszas évektől egészen napjainkig követik a kapcsolatot, illetve annak irodalomtörténeti utóéletét. Az első rész (Mi hárman, 1920-1930) külön kronologikus egységekbe rendezve Korzáti Erzsébetnek Szabó Lőrincnével folytatott levélváltását, illetve a költőhöz írt és tőle kapott leveleit tartalmazza, és Iényegében a kapcsolat kialakulásának érzelmi szintjeit, a megvallástól a felmutatásig terjedő időszak történéseit tárja föl. A második fejezet (Folyton átlengsz, 1930-1950) a titokban folytatott, ezért állandósult bűntudattal terhelt közös élet mindennapjait, meghatározó-jellemző mozzanatait mutatja be a költő levelei, valamint Erzsike naplórész letei (csehszlovákiai útinapló), levelei és az emlékezés határán álló írásai (pl. versei, különböző prózai szövegei) segítségével. A harmadik egység - az öngyilkosságtól 1993-ig - a huszonöt éves szerelem utóéletét dokumentálja egyrészt a költőnek Korzáti Erzsébet fiához és barátaihoz írott emlékező leveleivel, illetve Szabó Lőrinc halála után feleségének különböző üzeneteivel. A levelezést a szerkesztők 1928-30-as cezúrával választották szét: a húszas évek hármas tragédiájára (itt a három személy levelei összefüggő történetet alkotnak), majd azt követően olyan írások közlésére, amelyek már csak a két :szerelmes kapcsolatáról vallanak - hitelesen. A kötet felépítésében és szerkesztési módszerében a Szépirodalmi Kiadó által 1974ben elindított Szabó Lőrinc-dokumentumkiadásokhoz kapcsolódik. A levelekből (és a magyarázó jegyzetekből) nemcsak egy negyedszázados szerelem különböző stációit követhetjük végig, de fontos filológiai adatokat is szolgáltatnak a Szabó Lőrinc-életrajz kutatásához, A huszonhatodik év versciklus megértéséhez három ember nem mindennapi hétköznapjainak, kitárulkozásainak megismertetéséve/megértetésével. - Irodalomtörténeti szempontból fontos forráskiadvány.