A Néma forradalom szerzője, a Márciusi Front egyik vezéralakja, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára azon kevés XX. századi politikusok egyike, akire a honi szellemi irányzatok képviselői, a liberálisoktól kezdve a szocialistákon át a mérsékelt konzervatívokig bezárólag, tisztelettel emlékeznek.
A kötetben csupa olyan, egy kivételével először publikált írást olvashatunk, amelyeket a Columbia Egyetem könyvtárának Kovács Imre-hagyatéka őriz, így még a honi történészek számára is nehezen hozzáférhetők.

A válogatásban közzétett szövegek segítenek tisztázni nem csupán Kovács Imre, hanem tágabban véve a magyar demokratikus emigráció szellemtörténetét, és megértetni a hidegháború logikáját. A könyvből Kovács Imre mindhárom énjét, a politikust, a szociográfust és az újságírót is megismerhetjük. A publikált cikkek érzékletesen idézik fel a háború utáni évek légkörét, legyen szó egy embercsempészettel foglalkozó szovjet tisztről, vagy a Szovjetunióba utazó magyar parasztküldöttségről.
A hajdani szociográfus éles szemmel tudósított az amerikai társadalmon belüli feszültségekről, éppen úgy felfigyelt a külvárosi bandaháborúk mögötti faji-szociális egyenlőtlenségekre, mint hajdanán a tiszántúli paraszttársadalom problémáira. Fontosak azok az írásai, amelyek felidézik Jászi Oszkárral való kapcsolatát, s arra ösztönöznek, hogy gondoljuk újra a polgári radikálisok és a népi mozgalom viszonyát.