"A saját fotóimmal illusztrált könyv egy részét hagyományos versek alkotják, ezek közé amolyan félig kitakart dialógusok ékelődnek, amelyek számunkra is „hallható” szólama mindig egy-egy gyerekhang."

"Az általában szélsőségesen kaotikus állapotokkal azonosított Hős utca mint olyan ugyanis közben egy minden ízében tudatosan megkonstruált tér. A két épülettömb még a 30-as években, a városszéli nyomortelepek felszámolását követően épült, és vált mostanra maga is egy komplett katasztrófával felérő telepfelszámolás kísérleti terepévé. Szigorúan racionális és népnevelő szempontokat szem előtt tartva tervezték meg: nagyszámú ember gyors, hatékony és átlátható elhelyezését kellett lehetővé tennie. Közben viszont tágabb környezetét tekintve is egy kifejezetten militáns közegbe illeszkedik: a Készenléti Rendőrség, a Nemzetvédelmi Egyetem és a Terrorelhárító Központ telephelyének bűvös háromszögében helyezkedik el. Több oldalról is szögesdróttal és térfigyelő kamerákkal felszerelt, több méter magas kőfal veszi körül, odaátról időnként lövések hangját hallani, éjszaka pedig vakító fényű reflektorok világítják be a két ház közti hajdani játszóteret: akár egy börtön udvarát. Ebben a szisztematikusan megkonstruált és lényege szerint durván felülkontrolláló térben zajlik mindaz, amit az ott élők – belülről – folytonosan fenyegető létbizonytalanságként élnek meg, mi pedig – kívülről – totális káosznak érzékelünk. A szisztéma lényege éppen az, hogy fenntartsa ezt a status quót: egyszerre büntesse és egyszerre tartsa benne ebben a hatalomtechnikai szempontból páratlanul előnyös, emberileg viszont közel élhetetlen patthelyzetben az érintetteket." (Litera, 2020.)

további képek