Aki Körmendy Zsuzsanna kiváló esszéjét elolvassa, az nem csak Orwell regényeinek és esszéinek világában fog könnyebben tájékozódni, hanem pontosan megérti, hogy az életművel kapcsolatos kínos hallgatásnak, kényelmetlen feszengésnek mi az oka. Nem hagyományos irodalomtörténeti elemzéssel találkozunk, inkább egyfajta szenvedélyes oknyomozással, mely egyszerre szól irodalmi és irodalmon túli kérdésekről. Egyszerre szól az íróról és az életműről. De szól azokról is, akiknek Orwell kellett, és azokról is, akik rettegtek a hatásától. Azokról, akiknek ma sem kell, és azokról, akiknek szükségük van rá.
Ez a könyv tehát rólunk is szól. Igen rólunk, magyarokról, a mi huszadik századunkról, a mi megcsalt álmainkról, megpróbáltatásainkról, megaláztatásainkról és félelmeinkről.
És igazságainkról. Mert Orwell mindig igazat írt, mindig az igazságot kereste, az igazságot mutatta fel. "Azért írok, mert előttem van valami hazugság, amit le akarok leplezni" - írta egy helyütt, máskor így biztat minket: "Az igazság akkor is létezik, ha tagadják".
S nekünk nagy szükségünk van a biztatásra.