Ami ebben a kötetben olvasható, bizonyság arra, hogy a sajtó cikkei nemcsak kordokumentumok, hanem írásművek is, amelyek bár – Kosztolányi szavaival – „a perc művészeteként” születtek, mégis fennmaradhatnak, érdemesek az újraolvasásra a sajtótörténetet hallgató diákok mellett a szélesebb közönség számára is. Több mint száz újságíró-író több mint kétszáz újságcikkének tükrében a magyar nyelvű hírlapok történetét követi nyomon ez a kötet, a hazai sajtó megszületésétől, 1780-tól kezdve az 1956-os forradalomig. A cikkek túlnyomó többségét eredeti megjelenésük óta nem publikálták újra: olyan meglepetést okozhatnak, mintha levéltárban olvasnánk kéziratokat. Különféle műfajú hírlapi cikkekkel lehet itt találkozni, nemcsak reprezentatív publicisztikával, vezércikkel, vagy tárcával, hanem például hírekkel, interjúkkal vagy szerkesztői üzenetekkel is. Kossuth Lajos, Falk Miksa, Vészi József vagy Rákosi Jenő vezércikkei, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Márai Sándor vagy Révai József publicisztikája mellett – hírlapokról lévén szó – joggal egyenrangúként kapott szerepet több reformkori vidéki levél, vagy bulvár hír, vagy Fényes László leleplező riportja (ahogy ezek a sajtóműfajok eredeti megjelenésük idején, egy lapszámon belül is váltogatták egymást). Részben különleges történelemkönyvet is tart kezében az olvasó – csakhogy az itt látható történelemkép még egészen friss, ahogy egy-egy újságíró látta az eseményeket távolabbi kihatásuk, néha valódi jelentőségük vagy jelentéktelenségük nélkül. Közelkép, amelyen érződik a történés lendülete.