A Nobel-díjas író világhírű regénye négy évszázad életét pergeti le előttünk, mint egy filmet, melyben izgalmas, megrendítő, csodálatos események követik egymást. A regény színtere Bosznia egyik festői kisvárosa, a Drina partján, égbe szökő hegyek tövében épült Visegrad, még inkább azonban az a mestermívű híd, mely a Drina két partját összeköti, s melyet Mehmed Sokolovic, a boszniai származású török nagyvezír építtetett a XVI. század elején. Ez a híd fogja keretbe a zajló eseményeket, a történelem helyi színjátékait, emberi sorsok tragikus és derűs alakulását. A négy évszázad folyamán nemzedékek váltják egymást, s minden nemzedék új gondolatok, érzelmek, eszmények, törekvések hordozója, minden nemzedék más-más módon száll szembe a természet vagy a balsors csapásaival. Minden változik, csak a híd örök, és az alatta zúgó, sebes iramlású folyó. Népek tarka kavargása ez: szerbek, törökök, osztrákok, magyarok, zsidók sorsa kapcsolódik egybe itt, a Drina mentén, a híd melletti kisvárosban, a hídon, s az író ennek a sokszínű emberi közösségnek életét ábrázolja páratlanul sokoldalú, művészi átéléssel, megértő emberséggel, bölcs filozófiával.