Reinhard ​Tristan Heydrich. Magas, szőke férfi volt, kiugró pofacsontja azoknak a keleten született németeknek a jellemzője, akiknek ereiben szláv vér is folyik. Szemei mintha jégből lettek volna, tekintete halálra rémisztett mindenkit, akivel csak dolga akadt, s nem csak Prágában, helytartósága idején, hanem korábban is, amikor még úgyszólván senki sem ismerte még a náci pártban sem. Egy kissé még Hitler is tartott tőle. Első találkozásuk után így nyilatkozott róla: „vas szívű férfi”, márpedig a Führer nem egykönnyen adott ilyen jellemzést senkiről sem. Egyik jó ismerője, Pierre Huss szerint Heydrich agya úgy működött, akár egy számítógép, soha nem felejtett el semmit sem, soha nem vált érzelgőssé, az irgalom még csak eszébe sem ötlött. Felesége viszont úgy vélte, hogy gyönyörű ujjai vannak, és kijelentette, soha nem megy hozzá férjhez, ha nem hegedűjátékkal kéri meg a kezét. A világ a „végső megoldás apja”-ként tartja számon, akit joggal öltek meg.
De kinek a parancsára?
Az angolokéra? A csehekére? Vagy talán…?
A Heydrichhel kapcsolatos rejtélyek nem itt végződnek. Hanem…
Fivére, Thomas, vajon miért jelentkezett csakugyan önként az orosz frontra, ahol aztán nyoma veszett? Heydrich özvegye vajon miért élvezte a brit SIS védelmét? Unokaöccse vajon miért járta évtizedeken át az észak-németországi színházakat és falusi iskolákat, ahol is énekeket adott elő – jiddis nyelven.
Vele kapcsolatban a legnagyobb rejtély mégis az: vajon a Gonosz birodalmának kialakítása során kiépített gazdasági rendszer – melynek ő a megteremtője – miként állhat fenn lényegében mind a mai napig, ahogy a szerző, a Heydrich cselekedeteit olykor-olykor túlságosan is megértő Charles Whiting állítja.
E könyv szerény kísérlet e rejtélyek megoldására.