A magyar fotográfia történetéből 15.

Kálmán Kata és Hevesy Iván külön-külön egyaránt fontos helyet foglalnak el a 20. század magyar fotótörténetében. Ugyanakkor megítélésük mindeddig erősen szegmentált volt: Kálmán Kata csak mint szociofotós jut eszünkbe, a Tiborc-album fotós tevékenysége minden más részét elfedi előlünk. Hevesy Ivánról mindenki tudja, hogy elméleti író, kritkus, de gazdag alkotótevékenységének egyéb elemeit általában figyelmen kívül hagyjuk. A szöveg és a képanyag megmutatja, hogy Kálmán Kata harmincas években kezdődött majd negyven éves fotós pályája a szociofotón kívül egyként kiterjed a tájfényképezésre, a néprajzi fotózásra, magában foglalja Budapest megörökítését és egy sajátos városfényképezést is. Hevesy Iván esztétikai, fotótörténészi munkássága mellett pedig nagy hangsúly kerül arra is, hogy fotográfusként is jelentős személyiség volt, ő tanította meg fényképezni Kálmán Katát, s a legtöbb képüket bizonyíthatóan együtt készítették. A népi építészet, a falusi életképek, tájképek mellett fontos sorozatot szentelt a kapuk és ablakok fényképezésének, a kötet számos, az új tárgyiasság szellemében fogant csendéletét is közli. A kötet a művészházaspár két lányának visszaemlékezése és Kincses Károly monografikus igényű párhuzamos pályarajza mellett minden eddiginél bőségesebb apparátust tesz közzé (bibliográfia, oeuvre-katalógus).