Részlet a könyvből:

A nagy, felsővilágítású műterembe beosont az este. Sötét szemeinek hunyorgatásától riadtan rebbentek szerte a fények. A cigaretták parazsa véresen sikongott a gyöngyszínű szürkeségben. Néha-néha megriadt a csend. Valaki megmozdult a széken. Kocsik dübörögtek el a ház előtt.
A dohányfüstös műteremben meghitt beszélgetés halk neszezése zsongott. Nagy testvéri melegséggel ölelte egymáshoz a művészeket a műterembe bezuhanó homály. A társaság legidősebb tagja, Jóljárth Balázs, mosolyogva fordult a mélyöblű karosszékben ülő fiatal paphoz, Somlyay Andráshoz.
- Szentatyám! Hogyan is kerültél te közénk? A festőműterem, amelyben gyakran ragyog fiatal lányok ruhátlan testének szépsége, nem az Úr szolgáinak való. Furcsállom, hogy pap létedre művészek közé jársz. Mit szólna a püspököd, ha tudná, hogy közénk keveredtél. Nem félsz, hogy kiátkoznak az eklézsiából?
A pap ajkán felfényesedett a mosolygás.
- A püspököm mit szólna? Nem tudom. A jó Isten bizonyára mosolyog. Mert Isten maga a Szépség és én most a Szépség imádóival barátkozom.
Szinte ájtatosra szelídült a csönd. Jóljárth Balázs félhangon szűrte fogai között a fiatal pap utolsó mondatát...
Dedikált példány

további képek