A gazdag emlékezet nem feltétlenül egy gazdagsággal teli élet következménye. Inkább egy gazdagon tartott emlékezet teszi az életet gazdaggá. Alexander Brody, immáron több mint háromnegyed évszázad során gyűjtötte és gyűjt tovább - barátokat és műtárgyakat; könyveket és költeményeket; epigrammákat és aforizmákat. Ízeket és illatokat. Előző és mostani könyvében ezekről ír. Hohó! De hogy lehet ízeket és illatokat gyűjteni? Csakis az emlékezet segítségével. Szerzőnk tehát az emlékezeteiről ír. De térjünk vissza az ízekre és a szagokra. Velük kapcsolatban egy filozófiai, ismeretelméleti - sőt, lételméleti - kérdés vetődik fel. Létezik-e - egyáltalán - íz az ízlelő szája, illat a szimatoló orra nélkül? Kémiailag talán. De az illat tapasztalata, jelenléte nem magától, nem kívülről, hanem belülről fakad. Ez roppant fontos, hiszen ezért nem illan el örökre. Ezért élhet például az állatok szaglóérzékében. És az ember orrában? Ott is persze. De még mélyebben, szívében él és ott örökítődik meg. A kötetben "ragasztott" szag-vignettákból kitűnik, hogy Alexander Brody nem zsákmányoló, hanem megőrző. Nem orrvadász ő, hanem illatszertáros. Finomságoknak szakértő szüretelője. Tudója annak, hogy: "Szerelem és ármány, Megőrzi az ormány."