Magyar/ szerb, kétnyelvű kiadvány.

Ford. Csuka Zoltán.
Bev.: Velibor Gligoric.

„Barbárok közt fejedelem vagyok, fejedelmek közt pedig barbár”

Montenegró területét a 16. századtól ún. püspökfejedelem (szerbül: vladika) irányította, aki az önálló nemzeti egyház fejének számított, és a világi vezető szerepét is betöltötte. Montenegró esetében tehát egy teokratikus-patriarchális uralomról beszélhetünk. Montenegró egyik aprócska falujában látta meg a napvilágot Petar Petrović Njegoš (1813-1851) a későbbi püspökfejedelem, valamint költő és filozófus.

Habár Njegoš erős kezű uralkodó volt, végül mégsem a politikában betöltött szerepe volt az, amely nevét igazán halhatatlanná tette. Olyan költő és filozófus volt, akinek eszméi, világnézete korát jócskán meghaladták, irodalmi tevékenysége mai szemmel is egyedülállónak számít. Az itthoni olvasóközönség számára két legismertebb írása érhető el magyar nyelven, Csuka Zoltán gyönyörű fordításában. A műfajiságát tekintve lírai, epikus és drámai elemeket is tartalmazó „Hegyek koszorúja” (Gorski vijenac) 1847-ben jelent meg. A mű történelmi témájú hősköltemény, amelynek főalakja Njegoš korai elődje, I. Danilo püspök. A mű középpontját egy valósnak vélt történelmi esemény adja, melynek során montenegrói törzsek számoltak le a muszlim hitre áttért helyi lakossággal, a „törökösökkel” (poturice). Soraiban az antik görög kórusokhoz hasonló „kólók” segítségével érzékletesen szemlélteti a 18. századi Montenegró mindennapjait, problémáit, szokásait és rituáléit. A mű részben Njegoš sajátos lelkivilágának lenyomata, Danilo püspök személyében az olvasó ráismerhet a költőre.
II. Petar Petrović Njegoš szelleme ma elsősorban inkább azokban az irodalmi műveiben, leveleiben él tovább, amelyek évszázadok alatt a montenegrói identitás elválaszthatatlan részeivé váltak, és amelyekkel sikerült megragadnia egy darabot az örökkévalóságból.

további képek