Bojer, Johan : Hazatérés

Elbeszélések
Sorozat: A norvég irodalom remekei

Az ilyen holdvilágos novemberi este, amikor északi szél dühöng és erősen fagy, még magát a házőrző kutyát is vackába kergeti. Kísérteteknek való idő ez. Mintha kiszabadult volna valamennyi elkárhozott lélek, vadul süvítenek a háztetők, falak és kémények, vésztjóslóan zúg, jajgat a Lindgaard alatt elterülő erdő és sipító hangon zizeg, suhog és sír a nádas lenn a hegyi patakban. Ha magányos ember jön az úton, feltűri kabátgallérját a füleire és sietve lohol, mintha félne valami megnevezhetetlentől; rohan haza. Eloltják a lámpákat a tengerpart mentén húzódó kis halászkunyhókban, de az emberek ébren fekszenek. A tenger tompa morajlása aggodalommal tölti el őket. Irgalmazzon az Isten annak, aki ma éjjel odakünn van a nyílt tengeren.
A címlapon törölt könyvtári bélyegzésekkel, a borítón címkével, gerincén szakadással