Előszó: Benedek Elek.

"Indulóban hazafelé, az én kicsi székely falumba, megállok egy pillanatra e könyv kapujában és megszólítom az erre járókat : lépjetek be e kapun s bizony mondom, meg nem bánjátok, mert nemes szív és nemes elme művének gyönyörűségében lesz részetek. Belépvén e könyv kapuján, a nagyenyedi temetőkert tárul elénk, ahol örök álmukat alusszák a Bethlen-kollégium professzorai. Én megindult szívvel jártam be a temetőkertet Kertész József öcsém kalauzolása mellett, aki a legnemesebb munkát: a kegyelet munkáját végezé, amikor besüppedt, rég elfeledett sírokat nemcsak felkutatott és megújított, de egy nagyszabású könyvben annyi sok jelesünk nevét és emlékét fel is eleveníté.
Csak végig kell olvasnunk a Bethlen-kollégium megdicsőült professzorainak névsorát s első tekintetre meg kell állapítanunk: nincs még egy kollégium sem Erdélyben, sem az anyaországban, amelynek oly sok országos hírű professzora lett volna, mint a Bethlen-kollégiumnak. Elég ennek bizonyságául felsorolnom Páriz Pápai Ferenc, Apáczai Csere János, Szász Károly, P. Szathmáry Károly, Gáspár János és Kovács Ödön nevét. Nekem úgy tetszik, hogy Nagyenyed felett szüntelen ott lebeg a nagy fejedelemnek, Bethlen Gábornak elméket és szíveket megtermékenyítő szelleme, - csoda-e, ha a Bethlen-kollégium a leggazdagabb a nagy nevekben?" - Benedek Elek.

Korabeli vászonkötésben, a hátsó szennylapokra korabeli sajtókivágások, (a könyvről megjelent kritikák, recenziók) ragasztva.

további képek