kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Göbölyös N. László : Hatvannyolc! - Szeretkezz, ne háborúzz!
- leírás
- további adatok
Mozaikok egy igazi forradalomról.
A Földünk a XX. században 12 évenként élt át nagy sokkokat.
1920-ban feldarabolták Európát az I. világháborúban győztes hatalmak. 1932-ben Németországban a legnagyobb politikai erő Hitler nemzeti-szocialista pártja lett, Amerika pedig a Nagy Depresszió legsötétebb mélyére ért, ahonnan már csak felfelé vezethetett az út. 1944-ben megnyílt az antifasiszta szövetségesek nyugati frontja Normandiában, és ekkor értesült a világ először a náci koncentrációs táborokról, miközben sorsára hagyták a varsói felkelést. 1956-ban Hruscsov leleplezte Sztálint, miközben Lengyelország, Magyarország forrongott, a Közel-Keleten pedig eltemették a békét a következő negyven évre. Aztán következett 1968. Amikor az egész glóbuszon valami új kezdődött. Akkor, amikor valahol Kalifornia partjainál, és a Fülöp-szigeteken két lángvörös napkorongot láttak újév hajnalán felkelni. Az örökéletű számmisztika szerint 1968 végösszege 6, azaz a szerelmesek kártyájának, a keresztutaknak a száma, amikor eldől: merre halad tovább az ember, és a világ. Akkor, amikor még éltek a század történelmének kövületei - Franco caudillo és Tito marsall, Molotov exkülügyminiszter és Hirohito császár, Eisenhower és Montgomery tábornokok, Rákosi volt pártvezér és Mindszenty bíboros, Hess és Speer nürnbergi elítéltek - az ifjúszívű filozófusok - Russell és Lukács - a nagy komédiások - Chaplin és Groucho Marx - a képzőművészet felfordítói - Chagall és Picasso, Dali és Max Ernst - a zene ifjú hevű vénjei - Casals és Rubinstein, Orff és Stravinsky, Armstrong és Ellington - és akiknek végig kellett nézniük csaknem hét évtized és maradék életművük összeomlását, vagy pedig azt, hogy nevüket a fiatalok zászlajukra tűzték.
Az egyik napkorong egészen biztosan az ifjakra ragyogott világszerte, azokra, akik felgyújtották a szunnyadó lelkeket. Akárcsak 120 évvel korábban, azaz tízszer 12 évvel e nevezetes dátum előtt. Akik szembefordultak mindazzal, amit erőszaknak és elnyomásnak éreztek: a háborúval, az atombombával, a hadsereggel, a kormányokkal, a pártokkal, a bíróságokkal, a rendőrséggel, a tömegkommunikációval, a természet rombolásával, a tanári karokkal, az egyházakkal, a családdal, az apák ízlésével és az összes tabuval, tekintéllyel, tilalomfával. Röviden: a fennálló renddel. A kulcsszavak pedig szabadság, összetartozás, forradalom voltak.
A Földünk a XX. században 12 évenként élt át nagy sokkokat.
1920-ban feldarabolták Európát az I. világháborúban győztes hatalmak. 1932-ben Németországban a legnagyobb politikai erő Hitler nemzeti-szocialista pártja lett, Amerika pedig a Nagy Depresszió legsötétebb mélyére ért, ahonnan már csak felfelé vezethetett az út. 1944-ben megnyílt az antifasiszta szövetségesek nyugati frontja Normandiában, és ekkor értesült a világ először a náci koncentrációs táborokról, miközben sorsára hagyták a varsói felkelést. 1956-ban Hruscsov leleplezte Sztálint, miközben Lengyelország, Magyarország forrongott, a Közel-Keleten pedig eltemették a békét a következő negyven évre. Aztán következett 1968. Amikor az egész glóbuszon valami új kezdődött. Akkor, amikor valahol Kalifornia partjainál, és a Fülöp-szigeteken két lángvörös napkorongot láttak újév hajnalán felkelni. Az örökéletű számmisztika szerint 1968 végösszege 6, azaz a szerelmesek kártyájának, a keresztutaknak a száma, amikor eldől: merre halad tovább az ember, és a világ. Akkor, amikor még éltek a század történelmének kövületei - Franco caudillo és Tito marsall, Molotov exkülügyminiszter és Hirohito császár, Eisenhower és Montgomery tábornokok, Rákosi volt pártvezér és Mindszenty bíboros, Hess és Speer nürnbergi elítéltek - az ifjúszívű filozófusok - Russell és Lukács - a nagy komédiások - Chaplin és Groucho Marx - a képzőművészet felfordítói - Chagall és Picasso, Dali és Max Ernst - a zene ifjú hevű vénjei - Casals és Rubinstein, Orff és Stravinsky, Armstrong és Ellington - és akiknek végig kellett nézniük csaknem hét évtized és maradék életművük összeomlását, vagy pedig azt, hogy nevüket a fiatalok zászlajukra tűzték.
Az egyik napkorong egészen biztosan az ifjakra ragyogott világszerte, azokra, akik felgyújtották a szunnyadó lelkeket. Akárcsak 120 évvel korábban, azaz tízszer 12 évvel e nevezetes dátum előtt. Akik szembefordultak mindazzal, amit erőszaknak és elnyomásnak éreztek: a háborúval, az atombombával, a hadsereggel, a kormányokkal, a pártokkal, a bíróságokkal, a rendőrséggel, a tömegkommunikációval, a természet rombolásával, a tanári karokkal, az egyházakkal, a családdal, az apák ízlésével és az összes tabuval, tekintéllyel, tilalomfával. Röviden: a fennálló renddel. A kulcsszavak pedig szabadság, összetartozás, forradalom voltak.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Történelem > XX. század, politika > |
kategória: | Könyv > Művészet > Zene > |
kiadó: | Lezli & Karel, 1998 |
cikkszám / ISBN: | 0038213 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 468 |
könyv nyelve: | magyar |