Rosmer János : Hátsó ülés

A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője első verseivel rögtön az élvonalbeli folyóiratok kedvelt szerzője lett. Különös hangulatú, egyfajta tipikusan rosmeri idegenségérzetre építő versei a vágy erejének, szégyenének/büszke vállalásának, eleve célt tévesztésének dokumentumai - a sajáttal és a másikkal, a mássággal és a társadalommal vívott, identitásért folyó harc leképeződései. Rosmer János versei a magyar homoerotikus irodalom legjobb hagyományába ágyazódnak be.

"Rosmer verseinek, bármily provokatívnak bizonyuljanak is, nem céljuk a provokáció, a polgárpukkasztás. Ugyanakkor nem áll szándékukban szublimálni sem a testi vágyat, valamiféle általános érvényű, közös összemberi nevezőre emelni. A vágy közege maga a test, és nem a test átesztétizált ideálja („Az olaszoknál senki sem baszik természetesebben” – Olaszok), a szexet pedig promiszkuitás és erőszak jellemzi: „Végül bemerészkedtünk a sötét- / szobába, ahol gátlástalan buzik basznak és szopnak, idegen polipkarok rázzák / izzadt faszod, könyörgő seggcipók esdik csatakos kezed, / ahol telefröcskölt gumikra lépsz, / […] / elveszik a pénztárcádat, vérbajt kapsz, miközben makkodra köpsz, ahol / az undor sose látott mértékét ismered meg, s ahonnan többé nem lehet fényre vergődni.” (Ez egy meleg bár.) Ugyanebben a versben mindazonáltal a transzvesztita szeme tiszta, „akár a vodka”, és ez a nagy erejű hasonlat, azt hiszem, jól tükrözi az egész kötet belső logikáját. A csiga bennem című vers hőse – a vers, amely az orgazmus dinamikájára épül, az egyébként rendkívül egyenletes és magas színvonalú köteten belül is kiemelkedő – hasonlóképp „szégyentelen kéjsóvársággal, s egy csiga belső tisztaságával” adja meg magát a gyönyörnek. Ez a kettősség, úgy látom, végigvonul a kötet egészén." - Keresztesi József (Holmi, 2011. jan.)