Jásdi Kiss Imre : Hatodik pecsét

A könyv annak a Jásdi Kiss Imrének az írása, aki Bakony-béli szülőhelye, Jásd nevének eredetét kutatva figyelt föl a magyar nép történelmének, és ősi, rovásírásos nyelvének tudatos meghamisítására.

E tudás eltüntetése mind a mai napig tart, legfrissebb eseménye éppen a kolontári vörösiszap-tároló – bizony – fölrobbantása. Mert hogy ott nem baleset történt, azt az ügy “kivizsgálására” létrehozott parlamenti bizottság számára készített, Dr. Kozéky László fizikus által írott szakértői jelentés is tartalmazza. Még akkor is, ha végül ezt a jelentést a bizottsági állásfoglalásból egyszerűen kihagyták. Jásdi érdekfeszítő könyve a nyelvünkben található szógyökök elemzésével jut arra a következtetésre, hogy a magyarság mintegy 65 millió éve él Földünkön. Még akkor is, ha ezt a hivatalos történelem-oktatásban sehol nem találhatjuk meg. Egy nyelv elemzéséből, alapszavainak és nyelvtani szabályainak feltérképezéséből lényegesen pontosabb következtetések vonhatóak le a múlttal kapcsolatosan, mint azt általában gondoljuk. E módszer ugyanis gyakorlatilag tévedhetetlenül mutatja a változások irányát, az egyes nyelvek egymásra gyakorolt hatásán keresztül pedig a kultúra és az információk terjedését. Ahogyan azt is, hogy melyik nyelv szolgálhatott alapul a múltban a később kialakult nyelveknek. Még akkor is jó eszköznek bizonyul ehhez a nyelv, ha utólag szeretnének belőle kisebb-nagyobb időszakokat eltüntetni vagy megváltoztatni.
A Bakonyban található helyiségnevek, az egyes hegyek nevei, vagy épp legnagyobb folyónk, a Duna ősi neve (Ister) pedig mind-mind arra mutat, hogy a mai világunkat egykor, sőt, Jásdi szerint minden egyes jégkorszakot követően az ősi magyarság népesítette be újra és újra.

Egykori ősmagyar törzseink szétvándorlásából származik az Inka birodalom, a közel- és távol-keleti népek, ahogyan Amerika, a mai Németország, vagy épp Japán. A magyarázat az ősi rovásírásban található, abból is a legrégebbi változatban, a körrovásban.
A megfelelően értelmezett körrovás magyarázatot ad olyan ma is létező szavakra és kifejezésekre, mint amilyen a Biblia, a Stone-henge, az Ural-hegység, de a modern kori államok egy jelentős csoportjának a nevére is. Hogy melyekben tűnnek föl az ősmagyar szógyökök? Amerika, Európa, Germánia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Japán, Ausztria, Mezopotámia, de fölbukkannak nyelvi emlékeink olyan népcsoportok elnevezéseiben is, mint a már említett inkák, a kabarok, a suárok és a palesztinok.

Ahogy nyelvünk arra is magyarázatot ad, miért hívjuk – nemcsak Magyarországon, de a latin nyelvekben is – Krisztusnak Jézust, Bar-nak a nyomást, honnan ered az Amazonas egykori neve (a ma már eltűnt/eltüntetett Ene), a tudóst vagy mestert jelentő magiszter, az energia, vagy épp a modernkorinak gondolt robot.

A szerző kutatásai kirajzolják előttünk őseink sokmillió éves tudását: hogyan lehet a Föld magjára, és a közelében lévő széntelepekre vezetett vízzel metángázt termelni, és megoldani az energiaellátást. Még olyan szélsőséges időszakokban is, mint amilyen az eljegesedések kora. A Hatodik pecsét lebilincselő írás. Minden mondatával eddig szerzett tudásunk átértékelésére, vagy még inkább elfelejtésére buzdít. Ha elfogadjuk Jásdi Kiss Imre meghívását erre a szellemi kalandra, olyan kép rajzolódik ki előttünk, amely nemcsak megdöbbentő, de lehetőséget ad a múltbéli és jelenkori gazdasági és hatalmi törekvések átlátásához is.

A könyv szinte letehetetlen. Nélkülözhetetlen kelléke magyarságunk megértésének, múltunk és ezzel jövőnk feltárásának. Hogy összeesküvés-elmélet szagú? Na és. Az, hogy elfordítjuk a fejünket, még nem jelenti azt, hogy nincs háttérhatalom. Az írás érvelése előtt akkor is kénytelen meghajolni az olvasó, ha nem szereti ezt a mára nem véletlenül elkoptatott fogalmat. Hiszen a nyelv mint az ősiség kutatásának legkevésbé manipulálható része kérlelhetetlen.