Vaginov, Konsztantyin : Harpagoniáda - Három kisregény.

Konsztantyin Vaginov (1899-1934), e furcsa new bohém fiatalember tizenhét éves korában kezdett verseket írni. Pétervár, a birodalmi főváros és a pétervári kultúra, amely sajátlagosan orosz európaiságával különbözött elsősorban a moszkvaitól, ekkortájt mép,teljes pompájában virágzott, noha a közeli tragédia bekövetkeztét már sejtetni engedtek a háborús hétköznapok. Kedvenc költoi Baudelaire és E. A. Poe voltak, elmélyülten tanulmányozta az antik k~túrát, példaképe Ovidius, a Metamorfózisok motívumai több versében felbukkannak. Állandó olvasmánya E. Gibbon könyve, A római birodalom hanyatlásának és lerombolásának története. Az 1917-es forradalom Vaginov számára foként az otthon (pétervár egyik dúsgazdag családjának sarja), a biztonságos, intim világ széthullását jelenti. Igaz, némiképp kárpótolja ezért az 1920-asévek elejének szokatlanul élénk művészeti élete: számos irodalmi körben és csoportosulásban vesz részt, megismerkedik Nyikolaj Gumiljovval, aki a fiatal költok egyik legaktívabb támogatója.
Igazi önmagát - legalábbis egy idore - úgy tOnik, az OBERIU (Reális Movészet Egyesülés) csoportban találja meg. A különcök iránti felfokozott érdeklodése - a csoport tagjai az orosz abszurd irodalom megalapítói - vezette el az OBERIU-hoz és annak fo alakjához, Danyiil Harmszhoz. 1927-ben belép a csoportba, holott az avantgárd éppúgy taszította (különösen hagyományellenessége), mint vonzotta (extravaganciája). 1927-től haláláig - tuberkulózisban hal meg - négy regényt írt: a Kecskeéneket, a Munkák és napokat, a Harpagoniádát és a Bambociadát.

Ebben a kötetben Konsztantyin Vaginov három kisregényével ismerkedhet meg az Olvasó. A Kecskének, a Harpagoniáda és a Munkák és napok különös, lebegő világa szerzőjét a század egyik legjelentősebb orosz klasszikusává avatta.