"Kerti könyv... Igen, ez egy kerti könyv. Az újra megtalált (a visszakapott?, a megmaradt?) kert könyve. Ami néha csak néhány fa, a legnagyobb alatt paddal, asztallal, a kisebbek alatt egy-egy tuskóval. Jó, ha rájuk ülve messzire ellátsz, sőt, ha veled szemben ott van a hegy is. A többi ég és föld, évszakok, vegetáció, madarak, kutyák, egyebek. Megmozdul, lép egyet, felröpül, felsóhajt, változik ez is, az is. Csak a pillanatban marad meg minden. Jó, ha némelyiket meg tudod jelölni (állítani?), ha másképpen nem, akkor egy haikuval, egy tizenhét szótagos, háromsoros verssel. Talán az se baj, ha a klasszikus japán formát kicsit a saját kultúrádhoz, élményeidhez, levegővételedhez igazítod, rímelteted, s magyarul úgy hívod, hogy háromka. S amikor az olvasót meginvitálod ebbe a kerted kertje virtuális kertbe, nem árt, ha tudomására hozod, hogy a hármas szám (és többszörösei) szerinti ciklusok, verscímek, verscsokrok bizonyos értelemben a kerti rend miatt vannak, amúgy pedig a 243 háromka mind önmagáért felel... S a kapu nyitva van."
Bertók László