A kisregény sajátos ötvözete az író pacifista, humanista szellemű eszmehirdető műveinek, gunyoros, ironikus társadalomrajzának és idilli, bizakodó, optimista világszemléletének. Az alaptörténet tulajdonképpen egyszerre ad módot keserű szatírára és groteszk iróniára, ám a szerző végül is úgy alakítja az elbeszélést, hogy annak hatása inkább feloldó, harmonikus lesz. Egy hadifogságból hazatérő tanár - a regény narrátora - nagyszabású történelmi tanulmányt ír Hannibálról, pontosabban a zámai csatáról, és azt próbálja valószínűsíteni, hogy jobb irányba haladhatott volna a világtörténelem, ha Hannibál lesz a győztes. A kicsiny termetű, félszeg természetű, filosz alkatú tanár azt azonban nem veszi számításba, hogy milyen lesz majd tanulmányának a fogadtatása. Az írás nagy botrányt kavar, még parlamenti interpelláció is foglalkozik vele, s a tudós tanár antiszemita uszítás céltáblájává válik. Teljes elkeseredésében már öngyilkos akar lenni, amikor mégis az életnek szavaz bizalmat, mert születendő fiában látja sorsának reményteli folytatását.