Toop, David : Hangok óceánja

Az angolul 1995-ben megjelent alapmű végre magyarul is olvasható. Hatalmas tudás birtokában megírt útirajz az ambient, valamint még több tíz "stílus" történetéről és elméletéről; pontosabban valami olyasmiről, hogy mit is jelent "elmerülni" a zenében.

Az ő meghatározása arra, amit legjobban "nyitott zenének" szeret nevezni, a hagyományostól eltérő hallgatói hozzállásban ragadható meg leginkább. Ahelyett, hogy ülnénk vagy állnánk, és figyelmesen hallgatnánk a rock- vagy szimfonikus stb. zenekart, a megfelelő helyeken engedelmesen örömöt, elragadtatást, dühöt stb. érezve – inkább elmerülünk, feloldódunk (a hangok óceánjában, ugyebár), bolyongunk a hangok által megrajzolt tájban. "Immerzívnek" nevezi Toop (a fordításban) az ilyesmire alkalmas zenéket, amik tehát szükségképpen felrúgnak egy halom olyan szabályt, szembenállást, amit örökkévalónak gondoltunk: "Az európai zene szilárd objektumaira – úgymint partitúra, zenekar, zeneszerző, hangköz-relációk, hangolás és harmónia, határvonal zene és nem-zene között – megcsonkítás, szétszaggatás várt." (89) És még sok minden másra is, amiket mind végigvesz a könyv. Így jön össze az egyetlen hangzat hosszú kitartásával kísérletező minimalizmus az egész éjszakák áttáncolását szolgáló technóval, az egész éjszakák átheverészésére szolgáló ambienttel; vagy éppen a pop hagyományos időbeli sorrendjét, szerkezetét a visszhangokban lubickolva szétbomlasztó dubbal. És persze stb.