Roman Jakobson élettörténete összekapcsolja a XX. századi moszkvai és kazányi nyelvészeti iskola, a prágai nyelvész kör, a skandináv és az amerikai Boas-Sapir féle nyelvészeti iskolák eredményeit. Munkásságának tengelyében a fonológia áll: az emberi beszédhang nyelvi rendszerének egyetemes, természettudományos igényű kutatása. Ezzel mindig kapcsolatban áll munkásságának többi területén is: az általános nyelvészet egyéb fejezeteiben, a költői mű kutatásában, az afáziás károsodások és a folklór vizsgálatában, valamint egyéb (nem nyelvi) jelrendszerek vizsgálatában. Személyében egyesült az invenciózus kutató, a rendszeralkotó a modern nyelvészet nagyhatású nevelőjével és szervezőjével is. Személye és tanítása a XX. század közepének nyelvészetében – világviszonylatban – az első helyen áll.