Varga Mátyás költészete mozgásba hozza olvasóját; ezekben a versekben a figyelem együtt halad tárgyával, változásban van, nem statikus, ahogyan a tárgya is változékony (időben és térben). Ezért a figyelem nyelve pontosításról, pontosításra halad, a minimum hibaszázalékra törekedve, ugyanakkor a tökéletesség elérhetetlensége és a nyelvvel szembeni "kötelező" bizalmatlanság időszerű tapasztalatával. Ez a fajta - a versbeszéd grammatikai és szemantikai célkitűzéseit tekintve - minimalista líra ugyanakkor tapasztalatokban és érzelmekben rendkívül gazdag, ahogyan nézőpontokban is az; vagyis számos szerepet próbál magára az "én", megteremtve ezeknek a szerepeknek a környező valósághoz való viszonyulásait. A negyven vers - negyven világtapasztalat; vagy még pontosabban negyven tapasztalattöredék féltésről, szeretésről, bukásról és üdvözülésről - a lét összetettségéről és a mondhatóság hiányosságairól.