Ez a vasúti őrház a magyar és a román állam között kötött korábbi szerződés alapján az 1896-97-ben elkészült Csíkszereda Gyimesbükk Palánka Kománfalva vasútvonal részeként épült, néhány méterre az egykori román-magyar határtól. 1920 után a román vasút, a CFR használta, 1940-től ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. 1944-ben súlyos harcok voltak a környéken. A szovjet hadsereg az átállt román haderő közreműködésével 1944. szeptember 23-án két helyen is átlépte a trianoni magyar határt (Csanádpalota, Battonya). A magyar 2. hadsereg rövid, elkeseredett csatákban (Arad, Torda) vereséget szenvedett. Ugyanekkor azonban a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és a környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport a 24 éves főhadnagy, Sebő Ödön parancsnoksága alatt. Olyan sikeresen harcoltak, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén, ezért dél felől, kerülővel folytatta támadását. Így nyomulhattak Temesvár környékére, elérvén szeptember 23-án Battonyát. Szeptember végén, miután az ellenséges erők már messze a hátukban jártak, Sebő Ödönék harcolva törtek ki a bekerítésből, és vonultak északra Nyíregyháza irányában. Feladatuk utóvédként az volt, hogy lassítsák az előnyomuló ellenség mozgását és biztosítsák a főerők zavartalan visszavonulását. Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve a Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott hősies védekezés harcainak, majd a bekerítésből való bravúros kitörésnek állít emléket.