„Minden férfiért ketten harcolnak: a szerelmes nő és a halál angyala. A férfi végül mindig megadja magát.”

A Halál Budán a magyar történelem korszakváltó pillanatába vezet; főszereplője Michele d’Aste, nápolyi báró, aki harmincévesen hal meg Buda 1686-os felszabadításakor. A regény Bécs ostromával indul és végigvezet a Szent Liga törökök elleni hadjáratának helyszínein, de ez csak a felszín: a regény a halálkeresésről és az emlékezésről szól. Az első rész elbeszélője Michele barátja, Solari lovag, aki a báró anyjának írja meg fia halála történetét. Ebben a részben mesés, mágikus elemek keverednek a naturalistákkal, és a cselekmény rejtett szálakon egészen a megírás „jelenéig” ível.
A második rész mindentudó elbeszélője (az albeszélő) Michele és Solari barátságáról, egy tragikus szerelemről és az első részben Solari által elbeszélt történet hátteréről, hazugságokról és tévedésekről szól. A hadjárat eseményei lírai betétekkel váltakoznak, és mindvégig megmarad az olvasót izgalomban tartó történet rejtélye, feszültsége.
A harmadik rész elbeszélője meghatározhatatlan, az első részben egy pillanatra feltűnő emlékező-zseni szövegkazlának fecnijeiből áll, amely látomásokat, párbeszédtöredékeket és leírásokat tartalmaz. Szárnyas ördögök bontják Mátyás palotájának köveit, visítva tépik, szaggatják a tornyok födémgerendáit.

A Halál Budán kortárs prózánk fontos eseménye.