Rabindranáth Tagore, az 1913-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, rendkívül termékeny indiai költő jelen kötetében a nálunk talán kevésbé ismert regényírói oldaláról mutatkozik be. A Hajótöröttek című művében a korabeli India elbűvölő világa elevenedik meg az olvasó előtt, egy árva hindulány boldogságkeresésének történetén keresztül. Kamala, az alig tizennégy éves menyasszony esküvője másnapján egy homokpadon ébred, miután a násznépet szállító hajó egy viharban elsüllyedt. Nem messze tőle Ramesh, az ifjú vőlegény, akit szerelmétől, Hemnalinitől szakítottak el a szülők által áhított házasság kedvéért szintén megmenekül, és a fiatalok egymásra támaszkodva próbálják felépíteni az életüket. Már majdnem sikerül rálelniük a mindennapok boldogságára, amikor Ramesh számára világossá válik, hogy a feleségének hitt lány nem neki fogadott örök hűséget... A shakespeare-i bonyodalmakkal tarkított történet mögött megelevenedik a hindu hitvilág, a vallási rítusok napi varázsa, a szertartásos tisztaság szigorú szabályrendszere és az indiai társadalmat máig átitató kasztrendszer működési elve. A korán özvegységre ítéltetett Kamalának a társadalom kitaszítottjaként kellene élnie életét, ha a kultúráktól független emberi érzések ? együttérzés, barátság, szerelem ? meg nem mentenék őt az örök szolgaságtól. Az 1906-ban írt regény népszerűségét jól mutatja, hogy a Tagore fő műveként számon tartott Gitanjali (Áldozati ének) mellett a Hajótörötteket fordították le a legtöbb nyelvre.