Fordította: Óvári Csaba.

Nietzsche egyik főműve, melyben megkezdi támadását az újkor morálja ellen. A kötetet a fordító tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus is segíti az olvasót.

"Az igazságnak szüksége van a hatalomra. - Az igazság önmagában egyáltalán nem hatalom, - bármennyire is szokásuk a felvilágosodás szépelgő híveinek ennek ellenkezőjét hajtogatni!
- Ehelyett inkább a maga oldalára kell vonnia a hatalmat vagy a hatalom oldalához csapódnia, máskülönben újra és újra pusztulás lesz a sorsa! Ez már elégszer és több mint elégszer bebizonyosodott!"

"Az erkölcsi világrend tévhite. - Nem létezik semmilyen örök szükségszerűség, amely azt követelné, hogy minden bűnért bűnhődni és fizetni kell - rettenetes és csak a legkisebb mértékben hasznos tévhit volt az, hogy ilyen létezik -: mint ahogy az is tévhit, hogy minden bűn, amit annak éreznek. Az embereket nem a dolgok zavarták meg ennyire, hanem az olyan dolgokról alkotott vélemények, amelyek egyáltalán nem is léteznek!"

"... Valaki, aki még őszintén hisz a felülről jövő megvilágosodásban, a mágiában, a kísértetlátásokban és a varangyos béka metafizikai rútságában!"