„Saint-Exupéry nem volt boldog az Egyesült Államokban. Bár 1941-ben mindenütt boldogtalannak érezte volna magát, kivéve a fronton, de ebben az időben egyetlen fronton sem volt számára hely. Jóllehet elkeserítette, hogy nem harcolhat, nem az a fajta volt, aki bezárkózik az elefántcsonttornyába és ír. Idegesen, elkínzott, feszült lélekkel éjjel-nappal politikai és katonai közleményekről vitatkozott. Fizikusokkal és mérnökökkel különféle fegyverek és találmányok által felvetett kényes problémákat tanulmányozott (ő maga is kiváló matematikus volt, és komoly fizikai ismeretekkel rendelkezett), terveket kovácsolt, hogyan lehetne Angliát repülőgépekkel, Franciaországot pedig élelemmel ellátni. S bármi volt is a téma, a beszélgetés minduntalan visszakanyarodott Franciaországhoz, mivel képtelen volt másra gondolni.” (Lewis Galantière visszaemlékezései) Kötetünk olyan írásokból ad válogatást a Saint-Exupéryt kedvelő olvasóknak, amelyekből megismerhetik a pilóta-író magatartását a II. világháború első éveiben. A részben Saint-Exupéry által, részben róla írt dokumentumokból (levelekből, cikkekből, naplórészletekből, visszaemlékezésekből stb.) egy olyan ember portréja rajzolódik ki, akit nem elégített ki az irodalmi dicsőség, hanem mindenáron ki akarta venni részét a nácizmus elleni küzdelemből, s akit hazája sorsa mellett a külföldre kényszerült franciák megosztottsága is kétségbe ejt.