2. kiadás.
Volt könyvtári példány.

Imre Sándor (Hódmezővásárhely, 1877. okt. 13. – Bp., 1945. márc. 11.): pedagógiai író, egyetemi tanár, művelődéspolitikus, id. ~ József fia. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott, Heidelbergben és Lipcsében végezte. 1900-tól 1908-ig a kolozsvári ref. gimn. tanára; 1904-ben a kolozsvári egy.-en magántanár. 1908–18 között a bp.-i áll. polgári isk. tanárképző tanára. 1912-ben a bp.-i egy.-en magántanár. 1918. nov.–1919. ápr. között a vallás- és közoktatásügyi min.-ban h. államtitkár, utána a polgári isk. tanárképző ig.-ja. 1919. aug. 7-től 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter a Friedrich-kormányban, majd 1924-ig adminisztratív államtitkár (1922-től kényszerszabadságon). 1925-től a pedagógia egy.-i tanára Szegeden, 1934-től 1945-ig a bp.-i műegy.-en. Művelődéspolitikai programja, a „nemzetnevelés” a német szociálpedagógia hatására alakult ki, de figyelembe vette köznevelésügyünk történeti hagyományait is.

A pedagógia klasszikusainak sorában nem akármilyen hely illeti meg Imre Sándort, akit életében sokszor mellőztek, halálában „elfelejtettek”, s ha kifejezetten nem is mindig üldöztek, minden esetre a VKM-ből menesztettek (államtitkár; rövid ideig miniszter is volt). Klebelsberg ki nem állotta – mert protestáns tiltakozó, ellenkező, bíráló, „akadékoskodó” volt, s főképp, mert nem volt klerikális. Imre életfogytiglan a diszkrimináció változatos formáinak volt kitéve.
Amit Imre Sándor mindig hangoztatott, a pedagógusok, a neveléstudomány sajátos helyét jelölve ki: az autonómia, az önállóság, az önrendelkezés, az a maga életére, pályafutására nézve is irányadó volt. Soha, semmilyen nyomásra, kritikára, támadásra nem tágított tőle.

további képek