„Krisna szavai csak akkor értelmezhetők helyesen, ha mi magunk is eljutunk az ő szintjére. A Gítát ma már mindenki úgy rángathatja le a saját szintjére, ahogy csak akarja. De inkább ne cibáld be az élet legnagyobb igazságait a te életed legsötétebb kamráiba! Ezeket a végső igazságokat a legmagasabb csúcsokon fogalmazták meg. Neked is fel kell jutnod ezekre a csúcsokra, mert csak úgy fogod valóban megérteni őket! Ezek a végső nagy igazságok tulajdonképpen csak arra szolgálnak, hogy inspiráljanak és provokáljanak, hogy elindulj a csúcsok felé, ahol nincs semmi más, csak fény és tiszta tudatosság, ahol nincs semmi más, csak a halhatatlanság... De ha azokban a sötét völgyekben, ahol te élsz – ahol nincs semmi más, csak sötétség, ahova úgy tűnik, egyetlen fénysugár sem jut el –, azt hallod, hogy csak az áradó fény létezik, és olyan, hogy sötétség, egyáltalán nem is létezik, kérlek, ne oltsd el azt a kis lámpást, ami még a kezedben van! Ne oltsd el, mondván: »Ha úgyis csak a fény létezik, akkor minek kell ez a lámpa?« Mert így a völgyben csak még sötétebb lesz.”