A ​századforduló művészetének népszerűvé válásával az utóbbi években a művészettörténészek és a közönség újra felfedezte Gustav Klimtet, akinek emberi formákkal kombinált ornamentális stílusa a keleti művészethez hasonlóan alkalmazza a dekoratív elemeket. Gustav Klimt 1862-ben született, és harmincéves volt, amikor Bécs legsikeresebb festője lett. Műveit gyakran állították ki a Künstlerhausban, Bécs első kiállítótermében, és folyamatosan kapott nagy állami megbízásokat (például Erzsébet királyné hálószobája mennyezetképeinek megfestésére). A fiatal művészek egy csoportja, hogy kiállítási lehetőségekhez jusson, a szigorú és merev Künstlerhaus mellett létrehozta a Wiener Secessiont, melynek elnöke Klimt lett. Az akadémikus festők és a hivatalos művészkritika ezért Klimt ellen foglalt állást. Festményeit, különösen a minden hagyományt elvető meztelen aktjait, a művészettől mint Gesamtkunstwerkről, vagyis a képző- és dekoratív művészetek egységéről alkotott elképzeléseit teljes értetlenség fogadta. A közönség nem volt ilyen elutasító, és a művész továbbra is kapott megbízásokat.

A művésztársadalmon belüli helye azonban egyre bizonytalanabbá vált, s 1905-ben negyven művésztársával együtt kilépett a Secessionból. Hátralévő éveit a figurák és a tér festészeti problémáinak szentelte. Egyedülálló megoldása a komplex dekoratív elemek alkalmazása, mellyel elmosta a figura, az öltözék és a háttér különbségeit. Különösen jelentős grafikai munkássága, de tájképfestőként is új elemeket hozott a festészetbe. Ez a könyv a Klimt-kutatásoknak az utóbbi húsz évben Novotny, Dobai, Strobl és mások által elért eredményeire épül. Sármány Ilona felvázolja Klimt művészeti eszméinek fejlődését s azok megjelenését a művész festészetében.
A könyv borítója hiányzik.