Gulyás Zoltán (1930—2000) saját teljesítményét példaképeihez, az egyetemes építészet kiválóságaihoz mérte. Szakmai téren rendkívül igényes volt, mondhatnánk maximalista. Elsősorban magával szemben, de ebből egyenesen következik, hogy mások előtt is magasra tette a mércét. 1952-ben szerzett építészdiplomát a BME-n. 1951—1954 között Janáky István mellett — a KÖZTI-ben — a budai vár és a miskolci egyetem tervein dolgozott, 1954—1955-ben Koreába ment, hogy a háború utáni újjáépítést segítse. 1956-tól az IPARTERV tervezője, majd osztályvezetője. 1962-ben "az építészet színvonalának felemelésében kifejtett alkotó munkásságáért, a Budapest, Fehérvári út 17. sz. lakóház tervéért" Ybl-díjat kapott. 1968-tól a BME Ipari Épülettervezési Tanszékén korrigált, mint külső adjunktus. 1970-től a MÉSZ Mesteriskoláján tíz éven át mesterként működött közre. 1978-ban az Iparterv irodavezetője lett. 1986-ban irodája kivált az Ipartervből és Materv néven önálló állami tervező vállalattá alakult. 1990-ben nyugdíjba vonult. Fő művei: Fehérvári úti lakóház (1960), Chemolimpex székház (1963), Rózsakert eszpresszó Hévíz, Medicor székház (1973) Meg nem valósult jelentős tervei: BNV-főpavilon, Budapest Sportcsarnok, Monimpex. "Minden munkájával túl akarta szárnyalni az előzőt. Ennek köszönhető, hogy életműve — ellentétben számos más kortársával — szokatlanul egyenletes és magas színvonalú. A fő művek — a Fehérvári úti lakóház, a Chemolimpex (lásd a képen), a hévízi presszó, a Medicor székház — és a meg nem valósult remek tervek (BNV-főpavilon, Budapest Sportcsarnok, Monimpex...) mellett kisebb munkái is eredeti gondolkodásról és kifinomult formaérzékről tanúskodnak."