A bevezető tanulmányt írta: Sinóros Szabó Katalin.

Nem holmi olcsó aktualizálás íratja le velünk a döntő meghatározást Gross Arnold életművéről, mikor azt mondjuk: ez az egész életmű tulajdonképpen egy nagy (ezer mikro-miniatűrjében nagy); karácsonyfa-opusz. A karácsonyfán csüngnek-csengnek és hintáznak havas vagy repkényes házak, házikók, gombák, diók, autók, buborék-holdvilágok, babák, harangok, bájos vagy furcsa-torz állatok: a gyűjtemény valami babett-balett világvitrinnek mondható. Megnyugtató boldogság, hogy a kozmosz és nagyvilág elemei itt nem félelmetes-tragikus káoszban tombolnak..., hanem épp ellenkezőleg (ez a karácsonyi lényeg, a laikus betlehem!): békés, bájos, idilli szomszédságban, zenélő óra hangját idéző, boldogan társalkodó együttélésben.
...nem hátat-fordítás ez, nem gyáva menekvés viharos századunkból, hanem: a szeretet, a béke leghangosabb, legidőszerűbb hirdetése, a boldogság lehetőségének pozitív vallása, ahol még a kalickába zárt madarak is, igenis, vidám dalra tudnak fakadni. A kis "filigrán-filigri" városkát méltán nézik a gyerekek; hiszen egész életünkben csak egy, egy, egy igazi nagy élmény van: a rácsodálkozás utolérhetetlen frissessége a karácsonyi ajándékra. Gross ilyen csodálkozásra való anyagot épített össze, játékot (de azért vigyázzunk, mert ugyancsak törékeny, túl mohó kézzel hozzá ne nyúljunk!): vagyis, földi létünk legnagyobb varázslatában részesít bennünket újra.
..ez a "csökönyös" aprólékos ábrázolás: éppúgy karácsonyéji áhitatos csendet kíván, mint egy finom zene pianisszimója. És ebben a kis-családi és világ-családi békében örömmel látunk be a műhelybe: soha természetesebben nem "csúszott át" a grafika világa városkák kisplasztikájába, a mókás bébi-babilonba. ...Nemcsak az egész életmű karácsonyfa - a metszetek fái egyenként édeni ajándékozó-fák: ágaik felénk nyúló karok - szívet, Napot, virágot, angyalmenyasszonyokat kínálnak - szedjük gyorsan ezeket a káprázatként huncutkodó boldog - valóságokat!